Szuper élmény – diszkont áron!
Az efféle reklámszlogeneknek ma már szinte senki nem hisz – ahhoz túl sokan kaptak tengeri panorámás, jól felszerelt szoba helyett poloskás, sittel telerakott udvarra, jobb esetben tűzfalra néző lyukat a parttól jó messze. Nem beszélve az itt-ott reklámozott, fantasztikus masszázs-szerkentyűkről, amelyek akár két hétig is bírják az igénybevételt. De olykor mégis vannak csodák. Az egyiket úgy hívják: Ford Focus RS.
Jó, a „csoda” talán túlzás egy kicsit. Azt azonban kell ismerni, hogy a Focus RS bitang jól néz ki. Főleg szemből: az embernek az az érzése, hogy ez az egész Kinetic design irányvonalat a Focus RS-re találták ki. Az uszonyra emlékeztető lámpák a többi Focuson is jól mutatnak, de itt… Aki a visszapillantó tükörben meglátja a fekete betétes, projektoros xenon fényszórókat, valószínűleg irgalmatlan gyorsan takarodik az autópálya külső sávjába. Az agresszív fellépést persze más is biztosítja. Például a hatalmas. fekete hűtőrács, vagy az izomtól duzzadó lökhárító. Mindez annyira hatásos, hogy az autó orrán lévő, kék színű „RS” feliratot szinte már észre se lehet venni. Talán egyetlen dolog van, amit megoldhattak volna talán másként is: a motorháztetőn található két rács valahogy kilóg az összképből, a turbó levegőztetésére jobb lett volna egy kopoltyú.
Az oldalnézet sem rossz, de távolról sem olyan letaglózó, mint az orr. Ahhoz túlságosan hasonlít a „polgári” Focusokra – nem mintha azok rosszul néznének ki. Persze, azért van különbség: a sportos lökhárítók, a küszöb, a még erőteljesebb kerékjárati ívek és nem utolsó sorban a sokküllős, 19-es alufelnik. Meg ott vannak az olyan részletek, mint a fényes fekete tükörházak, a fekete betétek az első sárhányón és a szintén fekete, jókora hátsó spoiler.
A far is jól sikerült, de ennek formaterve sem közelíti meg az autó elejének briliáns dizájnját. A lökhárító egy kicsit túljátszott a két alsó lámpabetét körüli nyílásokkal, bár ezt a bakit sokszorosan jóváteszi a fényes fekete keret alatti, diffúzor-szerű betét és a két, kéménynek is beillő kipufogóvég.
A belső finoman szólva is kontrasztos. A jól áttekinthető, ergonomikus, ugyanakkor meglehetősen unalmas műszerfal szinte változtatás nélkül került át a normál modellekből. Ezt a nyilvánvaló tényt egy pillanatra sem tudja feledtetni a műszerfal tetejére helyezett három órából álló, a vezető felé fordított – utólagosnak ható, a formatervbe egyáltalán nem illeszkedő – műszeregység, a kevlár díszbetét de még a vaskos sportkormány sem. A kissé lehervasztó műszerfal ráadásul óriási ellentétben áll a Recaro sportülésekkel. Ez utóbbiak valóban kiérdemlik titulusukat, hihetetlenül jól tartják a testet még maximális oldalirányú gyorsulás esetén is. Európai körútra viszont ne ilyen üléssel ellátott autóval menjünk, mert ahhoz túlságosan kemények ezek az ülőalkalmatosságok. Hátulra is két Recaro ülés került – a hosszú utazásra nem is, de arra jók, hogy az ott ülők is élvezzék csapatást.
Az eddig leírtak azonban mind-mind másodrendű dolgok: a lényeg a műszaki tartalom, az pedig minden vitán felül igazi csúcsteljesítmény. Itt van mindjárt a motor. A Volvókból és más Ford modellekből már ismert, legendásan gyönyörű hangú – a fantasztikus koncerthez sokat hozzátesz a kipufogórendszer is –, turbófeltöltéses, 2,5 literes benzinmotor itt 305 lóerős teljesítményt ad le, nyomatéka pedig 440 Nm. A számok önmagukban is tekintélyt parancsolók, hát még akkor, ha tudjuk, hogy a maximális nyomaték már 2300-as percenkénti fordulatszámon rendelkezésre áll. Ráadásul a fordulatszámmérő piros mezője turbós autókban szokatlanul későn, a 7000-es osztásnál kezdődik. A menetteljesítmények is ennek megfelelők: a Focus RS 5,9 másodperc alatt abszolválja a 0–100-as sprintet, a végsebesség pedig 263 km/óra. Ezek a számok a valóságban is reprodukálhatók, ami jelentős részben a kiváló, hatfokozatú kézi váltónak köszönhető.
No meg annak, hogy a motor ereje nem tépi ki a kezünkből a kormányt még padlógázos gyorsításnál sem. Ezzel el is érkeztünk a Focus RS páratlan attrakciójához: az autó – szemben a fő vetélytársakkal – elsőkerék-meghajtású. Eddig még ennél jóval kevesebb lóerő és nyomaték útra vitele is gondot jelentett fronthajtású autók esetében. Itt meg minden olyan flottul megy, hogy az ember nem győz csodálkozni. A csoda a RevoKnuckle fantázianevű első futóműnek köszönhető, amely igazi mérnöki műremek.
A menetstabilitás – talán említeni is felesleges ezek után – kimagaslóan jó. Nagyon kevés olyan autó van, amellyel ekkora élvezetet jelent egy kanyargós szerpentin. A nedves út sem jelenthet gondot a sperr-differenciálzárnak köszönhetően.
A félősebbek biztonságérzetét az alapáras IVD menetstabilizáló növelheti, az azonban mindenkire megnyugtatólag hat, hogy a hatalmas tárcsákkal ellátott fékrendszer 100 km/órás sebességről mindössze 34,7 méter alatt állítja meg az autót. Ez igen.
A csattanó: ezért a kiváló, legendás riválisait is majd’ minden tekintetben felülmúló gép 9 711 000 forintba kerül. Az alapár eleve nagyon versenyképes, nem is beszélve arról, hogy ennyi pénzért úgyszólván mindennel el van látva az autó. Az említetteken kívül alapáron jár a hat légzsák, a xenon fényszóró, a 8 hangszórós, kitűnő hifi, az eső- és fényérzékelő, a kétzónás automata klíma, ezen felül a külső tükrök elektromosan állíthatók és behajthatók, a hátsó lámpák LED-esek, és természetesen van ködlámpa is. Akadnak még persze feláras tételek, amelyek közül a legdrágább az ún. high tech csomag, amely az érintőképernyős navigáción kívül magába foglalja többek között a hangvezérlést, a Bluetooth-telefonkihangosítást, a tolatókamerát és a térérzékelős riasztót is. A Frozen White alapszín is kiváló, az igazi persze a Ultimate Green metálfényezés, amelyért jó sokat, 299 000 forintot kell leszurkolni. Aki ezt sokallja, 110 000-ért Performance Blue színre fényeztetheti autóját.
A Ford Focus RS mellett sokkal több szól, mint ellene. A pozitívumok sorában a vételár mellett előkelő helyen szerepelnek a vetélytársakhoz képest visszafogott üzemeltetési költségek és az azoknál szerényebb fogyasztás, amely sportos vezetési stílus esetén is 13 liter körül tartható. Komoly súllyal esik a latba, hogy a Ford Focus RS a mindennapokban is különösebb kompromisszumok nélkül használható, leszámítva talán a meglehetősen kemény rugózást. De hát ilyesmivel sokkal drágább, még csak nem is sportmodellnek titulált autóban is találkozhatunk…
|