Nagy baráti társaság közös kirándulásának csapatszállítójaként szerettük volna tesztelni a nyújtott tengelytávú Trafic-et, ehhez képest néhány apró malőr miatt ketten utaztunk vele több száz kilométert. Ha tudtam volna, szállást biztosan nem foglalok, mivel finoman szólva nagy, őszintén szólva baromi nagy a Trafic, simám elfért volna egy dupla matrac benne.
Na kezdjük az elején: kihasználva a megkésett nyarat, vagy – nézőpont kérdése – forró őszt, amely ugyebár mára egyik pillanatról a másikra mindjárt télbe csavarodik, szóval kipattant a szikra: ha már a közös nyaralás elmaradt, használjuk ki a lehetőséget, utazzunk el együtt, barátok egy hosszú hétvégére. Az úti cél már rég megvolt, Cesky Krumlov, Közép-Európa egyik legszebb gyöngyszeme, s a Renault Hungaria jóvoltából éppen akadt egy tökéletes szállítóeszköz is a Trafic Black Edition „személyében”. Ahogy ez azonban lenni szokott, a kezdeti lelkesedés előbb csak csökkent, majd rohamosan fogyni kezdett, s végül ketten maradtunk a párommal, ki ezért, ki azért nem tudott velünk tartani (ennyire remélem, nem utálnak). Pontosabban ketten maradtunk, na meg az irtózatos méretű Trafic, amibe két bőrönd (tudják, ilyenkor megszalad az ember, pontosabban az ember párjának a keze a pakolásnál) úgy tűnt el, hogy némi túlzással a célállomásnál úgy kellett megkeresni az autóban.
A Renault nyújtott tengelytávú kisbusza ugyanis valóban óriási, s hiába slankít a fekete, az öt méter hosszt nehéz eltakarni. A sötétített ablakokkal és a kockaformával egyébként kifejezetten jól néz ki a Black Edition, egyedül szemből nézve furcsa a leginkább a Talhiára hajazó orr. Belül hasonló a helyzet, elképesztően tágas hely várja az utasokat, a sofőr és a jobb egyen ülő között sétálófolyosó nyílik hátra, a Renault nem vacakolt azzal, hogy dupla ülőpadot tegyen előre, így két kényelmes fotel várja az ide betérőket. A többi utasnak sem lehet oka panaszra, minden irányba bőséges a helykínálat, ennél többet csak olyan járművek kínálnak, amihez már kevés a B-jogosítvány. A Trafichez természetesen elég, ugyanakkor némi gyakorlat sem árt hozzá, ugyanis a személyautókhoz képest igencsak nyúlánk tengelytáv miatt rutintalan sofőrök igencsak elcsodálkoznak majd azon, hogy hogyan került az út szélén ácsorgó néni helyes ölebe a hátsó kerék alá, hiszen nem is vette szűkösen a kanyart. Hasonló a helyzet egy szűkebb körforgalomnál is, meg kell szokni a Trafic méreteit. Egy kis összehangolódást követően azonban minden egyéb teljesen olyan, mintha személyautót vezetne az ember, annyi előnnyel, hogy jóval magasabbról tekint a forgalomra.

A kezelőszervek mind teljesen személyautósak, a váltókar azonban a középkonzolra költözött, így nem kell nyújtózkodni érte, remekül kézre esik. A klíma- és szellőző rendszer kapcsolói ugyanakkor túl mélyre, ráadásul éppen a váltó mögé kerültek, menet közben mindig le kell nézni, ha állítani akarunk valamit, ami két tonna feletti járművek esetében az álmoskönyv szerint nem jelent túl jót. Ezt már jóval nehezebb megszokni, mint az autó méreteit, nekem egy hét alatt nem sikerült, de gyanítom, aki nap mint nap Traficet vezet éveken keresztül, az nem panaszkodik. Sofőrként egyébként nem is illene, mert az ilyen apróságokat egyéb módon igyekszik feledtetni a nagy Renault. A vezető ülése több módon is állítható, átlagon feletti módon kényelmes, legalábbis ha már megszoktuk, hogy a kormány jóval laposabb szögben áll előttünk, mint a személyautókban. Az autó formájának köszönhetően a nagy méretek ellenére könnyen behatárolhatóak a síkok, különösen igaz ez tolatáskor: a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően sokkal egyszerűbb tolatni a Traficel, mint a mai modern, vaskos C, D oszlopú autókkal, a tolatóradar is maximum azért kell, ha a fentebb említett öleb mégis túlélvén az első találkozást esetleg ismételten utunkba akadna hátrafelé menet.

A tesztautóban a Renault kétliteres dízelmotorja muzsikált, a korábbi tesztek beszámolói alapján ettől féltem leginkább, mivel az autópályás fogyasztásról nem voltak túl jó véleménnyel. Persze, teltháznál, nyolcfelé osztva nem veszélyes egy akár tízliteres fogyasztás, de így, két emberrel, kizárólag a családi kasszára támaszkodva ez akár az egyébként „jóárasított” túra kerékvetője is lehetett – volna. A magas építésnek köszönhetően ugyanis a fogyasztás valóban jelentősen nő a tempó emelésével párhuzamosan, de 135 kilométer/órára állított tempomattal is sikerült kilenc liter körül tartani az átlagfogyasztást. Az azonban valóban jellemző a motorra, hogy a közel tíz liter körüli autópályás fogyasztás a városi (!) és a közúti útszakaszokon mérséklődött, pedig utóbbiak egy rosszul beállított navigációnak köszönhetően egysávos szerpentinek voltak Linz és Krumlov között. A Trafic nyújtott tengelytávú változata gyanítom, nem okoz majd csalódást azoknak, akik sok személyt szeretnének hosszútávra szállítani, helykínálata, minősége megállja a helyét a konkurensek között, és árával sem okoz csalódást, esetleg  az erősebb dízelmotoron érdemes elgondolkodni.

Ja, s hogy milyen volt Cesky Krumlov? Talán a fotók is tanúskodnak: ott minden a több száz éves épületekről, na és a sörről szól, a Traficet a parkolóul (is) szolgáló, máig működő, félezer éves Eggenberg sörgyár udvarán fotóztam…

A modell alapára (2.0 dCi 115 L2H1P2 Black Edition) 8 405 000 Ft, a tesztelt modell ára 8 955 000 Ft