AUTÓ
STAT

Ez meg milyen színű? Zöld? Tegnap nem sárga volt? Mindössze ennyire megosztó a Ford Mustard Olive fantázianevű új színe, amely nappal alapvetően sárga, de a fényviszonyok romlásával párhuzamosan megy át vagány zöldbe. Talán ennek a fényezésnek és a 180 lovas EcoBoost benzinmotornak köszönhető, hogy az új Focus kombiként is majdnem akkora sikert aratott nálunk, mint az ötajtós változat.

Pedig hogy utáltam, amikor a dízelmotoros változat először itt járt egy fotózás erejéig! Eleve nem vagyok hozzászokva a kombikhoz, pláne a modern, bunkertestű modellekhez, így szenvedtem vele, mint a kutya. Aztán a Transit-tal végre ráéreztem az ilyen nagy dögök arányaira és az benzines Focus-szal pillanatok alatt összebarátkoztunk. Nem mintha ebből kiláttam volna, csak olyan rettenetesen már nem zavart a dolog, elvégre a gyáriak tettek róla, hogy ne nagyon legyen gondom a külvilágra, tesztautónkat ugyanis szinte az összes lehetséges extrával felszerelték.

Külsőre nekem már a meggypiros dízel is bejött, a benzines sárgászöld fényezése azonban még egy lapáttal rátesz az élményre. Bár nem vagyok oda kombikért, az ilyen irtózatos yacht-szerű farral simán le lehet venni a lábamról még akkor is, ha az egekig húzott övvonal és a szép ívű, de lőrésszerű ablakok miatt szinte semmit sem látok odabentről. Amilyen lomha és méltóságteljes benyomást kelt az autó hátulja, olyan morcos az eleje, hiszen az az összes Focus-on egyforma. Bár tesztautónkon a háromszög alakú kamu-légbeömlőknek gyakorlati hasznuk nem volt, messzebbről szemlélve, a hűtőmaszkkal együtt szépen kiadják a mérges rájaarcot és gyanítom, hogy az ST, illetve az RS változatokon nem csak dísznek vannak ott.

Bár a lemezek domborítását nem bonyolították túl, a Focus illesztései és mindenféle peremei egész mozgalmasra sikeredtek. Kár, hogy ez csak mosás közben tűnik fel, ugyanis amikor leöblítettem a szemre egyébként tisztának tűnő tesztautót, valami hihetetlen mennyiségű sár, por, száraz falevél és egyéb zacc távozott a lefolyóba. Máig nem értem, honnan kerültek elő, bár a hátsó rendszámtábla fölötti mélyedés nagyon gyanús, onnan konkrétan fekete szmötyit öblögetett a szórópisztoly. Ezzel újabb pontot írok jóvá a mustársárga színnek, hiszen kevés árnyalat leplezi olyan jól a dzsuvát, mint ez.      

185 centis magasságommal az önző mód terpeszkedő autósok közé tartozom. Mivel általában úgyis ütközésig hátrarúgom a vezetőülést, a mögöttem utazóknak esélyük sincs a kényelmes elhelyezkedésre, de legalább szeretek egyenes háttal ülni, így a támlával nem töröm porrá a térdüket. Éppen emiatt fölösleges is lenne a Focus szemére vetni, hogy szűk, hiszen alapvetően ritka, hogy egy ekkora autóba négy, vagy öt ilyen langaléta próbálja bepréselni magát. Átlagos magasságú utasokat feltételezve egészen minimális kompromisszumokkal el lehet férni a Focus-ban és a kombi hatalmas előnye, hogy ilyenkor még marad egy ásító 476 literes, jól variálható csomagterünk is, bár én hiányoltam a vízszintesig lehajtható hátsó üléseket.

A műszerfal hozza a Fiestában már megismert űrhajós formavilágot, de itt végre jobb helyre került a navigációs gomb, nem fárad el annyira az ember keze, ha piszkálja. Ami a műszeregységet illeti, biztos megoszlanak róla a vélemények, nekem például tetszenek a jégkék fényben úszó mutatók és az egérmozik tipográfiája jól olvasható, parasztvakítani meg ott a hatféle színben állítható hangulatvilágítás, amellyel egy mozdulattal jelezhetjük utasaink számára, hogy milyen kedvünk van.

Nem tudom, hányan lesznek majd hajlandóak kifizetni az Individual bőrbélés 600 000 forintos felárát, de az biztos, hogy csalódni nem fognak benne, a Focus bőrülései ugyanis piszok jók, oldaltartásuknak hála a futómű határait feszegetve sem kell a kormányon kívül másba kapaszkodni. Az ülésfűtéssel szemben vegyes érzelmeket táplálok, hiszen egy-egy csípős reggelen kétségtelenül jólesett a fűtéshez képest hamar érkező meleg, de a jóleső érzés számomra (az összes fokozatban) szinte átmenet nélkül csap át a szörnyű gyanúba, hogy tudniillik becsurrantottam. Nyilván embere válogatja, hogy ki-hogyan reagál az ilyesmire, így nem tagadom, hogy funkcióját tekintve az ülésfűtés teszi a dolgát, legfeljebb majd én nem kérem, amikor Focus-t veszek.

Mint említettem, tesztautónkba az átlagosnál jóval több kényelmi funkciót építettek, így volt benne holttér-figyelő rendszer, amely bár alapvetően jól működött, „analóg” sofőrként nem szívesen bíztam rá magam, aztán visszagurulás-gátló, amit bölcsen, már indulás előtt kikapcsoltam, hiszen utálom. Az aktív, parkolást segítő rendszer még mindig kiválóan alkalmas az utasok lenyűgözésére, de sajnos a magyar közlekedési kultúra egész egyszerűen nem teszi lehetővé a kényelmes használatát. Mert hogyan is működik a cucc? Komótosan gurulunk a szűk utcán, párhuzamos parkolásra alkalmas helyet keresve. Az irányjelző és az asszisztens bekapcsolásával kiadjuk az utasítást, hogy a rendszer melyik oldalon keressen használható parkolóhelyet és várjuk a bimbammolást, ami hamar meg is szólal, majd az automata kiadja az utasítást, hogy kapcsoljunk hátramenetbe, engedjük el a kormányt és alaposan nézzünk körül. És ilyenkor ér bennünket a rettenetes felismerés, hogy a mögöttünk autózó fél méterre beleállt a seggünkbe. Néz, nem érti, miért ég a tolatólámpánk és ha neadj' Isten fel is fogja, hogy parkolni szeretnénk, addigra már az ő seggében is áll valaki, tehát eleve kudarcra van ítélve a manőverünk. Éppen ezért a komótosan működő parkolássegítő használatát egyelőre csak kihalt helyen javaslom, ha nem szól közbe senki, akkor előírásszerűen rakja be a négy és fél méteres autót a legszűkebb helyre is.

Futóműve kellően feszes és nekem kifejezetten tetszik, hogy a kormány a legkisebb rezzenésre is reagál, ugyanakkor az úttest egyenetlenségeit nem kell a nap végére a vállamban is érezni. A legnagyobb truváj azonban az 1,6-os EcoBoost benzinmotor, ami igazi modern sleeperré varázsolja a kombi Focus-t. A 180 lóerős motor és az általa diktált tempó, illetve dinamika ugyanis sokkal több mint amennyit a nagy kombi test sejtet, a velencei M7-es felhajtón türelmetlenkedő, vaskeresztes, porig ültetett boyracer kettes Golf például hiába vágott ki mögülünk a záróvonalon át kilencvennel, a Focus innen is akkorát lépett ötösben, hogy öröm volt nézni. Teszi mindezt úgy, hogy kulturált használattal még városban is bőven 8 liter alatt lehet tartani a fogyasztását. Persze ehhez hozzátartozik, hogy bizony illik használni mind a hat fokozatot és bár nekem a halálom az alacsony fordulatszámon, magas sebességfokozatban dadogó motor, a kis EcoBoost esetében emiatt sem kell aggódni mert meglepően nyomatékos.     

Tesztautónk Titanium felszereltséggel 6,4 forintba kerül, ami ugyan bő félmillióval több mint amennyit a hasonló felszereltségű Astra Sports Tourer-ért kérnek (nem beszélve az Individual bőrbelsőről), de a robbanékony EcoBoost és a megdöbbentően jó fogyasztási adatok könnyen meggyőzhetik a Ford mellett amúgy is elkötelezett vásárlókat.

Műszaki paraméterek: