AUTÓ
STAT

Olyan kis mozgékony, kívül piros, belül könnyed-sápadt, új illatok, vászonborítás, finom kárpitok. Jaj, de örültem beleülni... Csillog minden a fényben.

A bőrüléseken eltérő színű varrás – narancssárga! – vezeti a szemünket, más kérdés, hogy a közízlés szerint állítólag nem szabad kék nyakkendőhöz lila inget felvenni, ugyanúgy nekem nem stimmel a meggypiros színhez a narancssárga díszvarrás. De ha az a cél, hogy felpiszkálja a konzervatív és öreguras szemeket, akkor minden rendben.

Köztudott, hogy az autó karaktere az esetek nagy százalékában tükrözi tulajdonosuk egóját. Na de akkor hogy is van ez ebben az esetben? Csajos autónak nem mondhatnám, mert ha valaki "olyan kis aranyos"-nak minősítené, akkor tiltakoznom kell: Ez egy szögletes, bár lekerekített sarkokkal, de mégiscsak dobozforma darab. Szívem szerint húznék egy függőleges vonalat az autó elejétől számítva kb. 3/4 úton, és faragnék a puttonyos hátsóján, mert így nem tudtam soha elhessenteni magamtól a haszongépjárműs-belepakolós gondolatokat. Ennek ellenére látszik a gondosság, csak nekem nem jött be. Bocs.

Színezett napfénytető odabent, melyet elhúzható vászonszerkezet takar el. Egy mozdulattal lehet elhúzni, hogy utasainkat a szabadság élményében részesíthessük. Elvileg. Ehelyett az első (és második) elhúzásnál úgy maradt a kezemben az egész cucc (tudniillik szinte leszakadt a vászontető...), hogy lázasan számolgattam, hogy mennyibe is fog ez nekem kerülni. Végül mindent vissza tudtam installálni hibátlanul és nyomtalanul, de eközben sok minden voltam, csak nyugodt nem...

Nem mondanám, hogy minden kezelőszerv elhelyezése ideális. Vannak olyan bizgentyűk, amelyek eléréséhez plusz párnát kellett a fenekem alá tolni, mert nincs olyan hosszú karom, hogy elérjem a kb. 1 m-re lévő szélvédő közelébe telepített kapcsolót. Mondhatjuk, hogy ritkán használatos, mert ritkán nullázzuk a kilométer-számlálót, de a csudába is, miért kell nyújtógyakorlatokat végeztetni velem, ha éppen nem akarom?

A belső térre a szélesen lekerekített formák jellemzőek, nem túl karakteres, de rendben van. A sebváltó kilóg a sorból, látványban és használati élményben is. Nekem nem illik bele a látványba, ahogyan ott meredezik, láttunk már sokkal diszkrétebb megoldásokat is. A használat közben pedig karaktere – na, az van neki. Ropog, kemény, van hangja is szépen. Egyébként teljesen rendben van, a fokozatok a helyükön vannak, nincs probléma vele. Tán az volt a cél, hogy "fogjad és gyúrjad, lányom, ne kíméld..." – ki tudhatja... Van valami franciás báj a gondolatban.

Ahogyan a sebváltó, úgy az index is határozottan mutatja, hogy működik. Nincs halk ketyegés, kattog az irányjelző, amúgy emberesen. Menettulajdonságai átlagosak: mozgékony, jól kanyarodik, fordulékony, zötyögős úton kissé pattog, de elfogadható mértékben. Különösen fontos számomra, hogy mennyire látunk ki az autóból. Érdekes és egyre elterjedtebb megoldás az A oszlop ilyen mértékű elágaztatása. Van rá példa más márkáknál is, ebben az esetben nekem zavaró volt. Annyira messze van az A oszlop és a szélvédő, hogy a "kisterpesz" első lába mindig odatolakodik a látótérbe. Meg lehet szokni, de ne kelljen már, légyszi...

Ami remek: a fogyasztás. 5 liter körüli igényei vannak, de ehhez nem kell országútra menni vele. 112 lóerő, húz ha kell, elég. Nem gyorsulási versenyre való, de azért tud pörögni. A gyári fogyasztási adatokat nem sikerült itt sem reprodukálni, de nincs szó aránytalanul nagy eltérésről.
Összegezve: Nem tudtam komolyan venni. Tényleg sajnálom, hogy nem szerettem bele, mert alapvetően minden rendben van vele, van szépsége is, jó tulajdonsága is.

Adatok:

Citroën C3 Picasso 1,6 HDi Exclusive