AUTÓ
STAT

A Chevrolet a tekintélyes méretekkel megáldott SUV-ját, a Captivát 2006-tól árulja, amely – időközben – 2011-ben kapott egy komolyabb frissítést is. Mi 2.2-es dízelmotorral és automataváltóval faggattuk a faceliftes autót.

A megjelenését illetően – főleg ezzel a gyöngyház fehér fényezéssel – a Chevrolet Captiva inkább impozáns, amolyan tekintetes uras autó. A hossza 4,67, míg a magassága 1,75 méter. A magasra húzott és meglehetősen szigorú tekintetű orr (ránézésre) annyi anyagból építkezik, mint amennyi két normál méretű személyautóhoz is elegendő lenne, így a annak közepén szinte szerénynek hat – az egyébként cseppet sem alulméretezett – aranyos, csokornyakkendő embléma. Szemből nézve, a rangot igyekszik hangsúlyozni a kettéosztott hűtőrács és a mélyen ülő ködlámpák gazdagon mért krómdíszítése, de mutatós a matt fekete kötényke füstszürke (bordázott) betétje is.
A hatalmas géptető kétoldalt egy-egy lendületes vonallal kapcsolódik az A-oszlopoknál az utascellához. Az oldalnézetének a legmeghatározóbb elemei a két lökhárítót összekötő, és a masszív hatást tovább erősítő fekete kerékjárati és küszöbbetét, az első ajtókra ültetett és stabil oszlopokon álló, tollasütő méretű külső tükrök, a szépen megmunkált kilincsek, a dizájnos tetőcsomagtartó, és persze a (hatalmas) 19”-os könnyűfém kerekek.
A tervezők fantáziája szerencsére hátra érve sem fogyott el: a cseppet sem pehelysúlyú csomagtérajtót, amelynek a mozgatásához bizony kell némi erő, éjjel szép rajzolattal világító lámpák foglalják keretbe. Az önmagában külön is nyitható, sötétített hátsó szélvédő jó magasan van, ennél fogva tényleg csak arra szolgál (hacsak nem jócskán magasabb valaki az átlagnál), hogy azon keresztül behajigáljunk néhány apróságot. Nekem külön tetszik a diffúzormintás lökhárítóbetét, és az az alatt fújtató dupla kipufogó. Kicsit esetlen viszont a tolatókamera elhelyezése, amelynek valóban olyan utólag odabiggyesztett hatása van.



Beülvén az autóba, két dolog érzete jön azonnal szembe: kényelem és nagy utazások. Bizony, a nagy batár kasztni belül is gyorsan megszerethető. Kétszínű, bőrös ülései mind elől, mind hátul kényelmesek, a térkínálat és érzet kiemelkedően jó, és persze cseppet sem elhanyagolható az a tény sem, hogy a csomagtér padlójából játszi könnyedséggel nyitható ki további két ülés, így akár 7 személlyel is vígan furikázhatunk. Természetesen a két hátsó kerékdob közé beékelt 3. üléssor térkínálatát nem arra méretezték, hogy 180 centis palik kucorogjanak ott (akár Londonig), de félórás/órás utakat még felnőttek is simán bevállalhatnak ott is anélkül, hogy megnyomorodnának, a gyerekeknek pedig egyszerűen ideális, bár azt hozzáteszem, hogy én személy szerint nem rajongok azért, ha bárki is a hátsó gyűrődő zóna környezetében utazik, így ha lehet, akkor a gyerkőcöket is igyekszem egy sorral előrébb csalogatni.
Az utastér egyébként tele van jól használható, praktikus tárolókkal, így az átlagosnál messze több apróság (köztük a telefonok, kulcsok, szemüvegek, …) elhelyezése abszolút jól megoldható. Nagyon jók a belső fények, a diszkrét kékes lábtér és küszöbvilágítás, és teljesen rendben vannak az alkalmazott anyagok, és azok színvilága. Viszont apró kritika jár a szellőzőrostélyok kialakításáért/elhelyezéséért, mert ha többen ültünk az autóban, és a 40 fokban érezhetően dolgoztattuk a klímát, akkor a légáramokat sehogy sem tudtuk úgy beállítani, hogy az mindenkinek jó legyen.
A csomagtér alap esetben 477 literes, de 7 üléses üzemmódban (mint minden ilyen autónál) jelképes méretűre csökken, ám örömteli, hogy a padlóban is van 3 nagyon ügyes tároló, amelyek ilyenkor is rendelkezésre állnak. Viszont nem túl jól sikerült konstrukció a csomagok takarását szolgáló roló, a használata kicsit kényelmetlen, mert csak nyeklik-nyaklik.



Vezetni a Chevrolet Captivát érdekes élmény, és nem is állítom, hogy mindenki odavolna érte, de én nagyon bírtam. Legyen az utunk rövidebb vagy hosszabbtávú, mindig kellemes volt. Jó ez a zsíros, 184 lőerős dízelmotor, és kényelmes a hagyományos stílusban, nem túlkapkodósan dolgozó 6 sebességes automata sebességváltó is. Igazán a méltóságteljes – ami egyáltalán nem feltétlenül lassú – poroszkálás illik hozzá, de ha kell, könnyedén olyan tempóra fogható, ami túlmutat a dinamikus vezetésen, és ebben az esetben nem lesz hátrány, hogy a forgalomban (mind a városban, mind az autópálya belső sávjában) megvan a maga tekintélye.
A futóműve, bár jól tolerálja a mi útjainkat is, de arra nem képes, hogy a hibákat észrevétlen kisimítsa, és hát a magas bódé okán, a szerpentineken sem a Captiva a legideálisabb csapató.
A gyár által ígért fogyasztás kicsit optimista, mert a való életben ez egy jó étvágyú jószág, városban örülhetünk, ha kicsivel 10 liter alá lehet szorítani, de ott inkább a 10-12 liter az életszerű, hiszen alapból is 2 tonnát kell mozgatnia. Autópályán 9-10 liter a reális, míg országúton 7-9 liter, annak a függvényében, hogy mennyire dinamikusan küzdjük le a lassabban haladókat. Ezért az átlag valahol 10 liter/100 km körül ingadozik, ha normálisan haladósan használjuk, ami azért nem olyan vészes az automata sebváltó, nagy test, nagy tömeg tekintetében, de biztos jobb is lehetne, ha a váltó kicsit okosabb lenne, és nem ragaszkodna pl. az 5. fokozathoz egészen 80 km/órás sebességig. Próbálhatunk ezen finomítani manuális váltásokkal, de hamar rá kellett ébredni, hogy jobb így sem lesz, így hagytam, és nem vettem el az automata kenyerét.
A gazdag felszereltségnek magától értetődő elemei: a digitális duál klíma, a navigáció, a 4 ülésfűtés (a két első és a szélső hátsók), az okos kulcs, az automata lámpa, az első/hátsó parkolóradarok és a tolatókamera (amelynek a képe bizonyos fényviszonyok mellett nem tökéletesen látható). A menü rendszer használata hosszasabb megszokást igényel, és a rádió is amolyan közepesen szól, nem rossz, de nem is kiemelkedő.



Összegezve:

A Chevrolet Captiva belépő modellje - benzinmotorral (2,4 literes 167 lóerős) – hat és fél millió forinttól indul az árlistán, és ha dízelt szeretnénk, akkor azt még további egy millióval kell megfejelni, hogy egy 2,2 literes, 163 lóerős gázolajosunk legyen. Ezekhez képest a tesztautó – három felszereltségi szinttel feljebb – pontosan az árlista másik véglete (azaz legdrágábbja), a maga 9.880.000 forintos listaárával, de ezért a pénzért egy valóban gazdagon felszerelt, és az erősebb dízel-automata kombós változatot kapjuk. Szerintem ügyes alkuval, súlyos százezreket lehet fogni a vételáron, amely lehet 9 millióig is levihető, azért a pénzért pedig nagyon meggondolandó már, hiszen számos prémium SUV ennek az összegnek a duplájáért sem vehető meg, ha azonos felszereltséggel szeretnénk.

Különösen kedvelem:
• a tágas és kényelmes utasteret és annak komfortját;
• a nyugodt, ám mégis erőteljes áramlását az úton.



Azoknak, akik SUV rajongók, mindenképp ajánlom, hogy nézzék meg, mint alternatívát, és ha a jól eleresztett pénztárca mellett is számít az ár, akkor lehet ideális választás lenne számukra. Ha viszont nem elsődleges szempont, hogy SUV birtokosok legyünk, akkor számos ideálisabb, és talán az olajtársaságokat sem ennyire hizlaló alternatíva van ennyi pénzért.

Adatok:

Chevrolet Captiva LTZ 2.2 D automata