AUTÓ
STAT

Tavaly ősszel – még a zordabb idő beköszönte előtt – teszteltük az új Peugeot 208 3 ajtós 1.6-os benzines és 5 ajtós, szintén 1.6-os e-Hdi modelljeit, és bizony tetszett mind a két autó, amelyekben a tartalom és a forma stílusosan és meggyőzően talált egymásra. Most ismét egy 1.6 e-Hdi járt nálunk annak apropóján, hogy immár rendelhető és elérhető okos (félautomata párhuzamos) parkolással is a kis Peugeot, és ezt a mutatványt nem csak a be, de a kiállásnál is tudja, ami azért ebben a kategóriában, de még feljebb sem mindennapi extra (még) manapság. Lássuk, miként teszi a dolgát, és mennyit kérnek mindezért!



Mielőtt vallatóra fogtam a volna parkoló asszisztenst, előtte még akadt egy kis dolgom a városban, és azon kívül is. Bár az előző 208-as vezetésem óta bőven több mint félév telt el, a kellően gazdagon felszerelt kis Peugeot-val tényleg csak pillanatok kellettek ahhoz, hogy újra összebarátkozzak és otthonosan érezzem magam benne. A július közepi meleg és verőfényes napsütés igazán ideális körülményeket teremtett a duál-zónás automata klímaberendezés teszteléséhez is, valamint ahhoz is, hogy megnézzük, hogy a Start/stop rendszer miként dolgozik nagy hőségben, folyamatos klímázás mellett dugóban (nem is kicsiben) araszolgatva. Nos, jól vizsgáztak mindketten, a klíma gyorsan és hatékonyan kezelte automata állásban a helyzetet, s tette mindezt úgy, hogy közben nem fújta le az ember fejét a hideg „szél”, a Start /stop pedig még ezen körülmények között is rendre le-leállította a motort, kímélve a környezetet és a pénztárcánkat, majd a kuplungpedál kinyomására szinte észrevétlen és késlekedés nélkül indított újra. Tavaly Krisztián kolléga tesztelte a dízel verziót és én a benzinest, de tudtam, legalábbis azzal kalkuláltam, hogy az ebben dolgozó 115 lóerős egység kellemes perceket szerez majd, és nem is csalódtam. A hatsebességes váltója hibátlan, a fokozatok kiosztása rendben van, ha kell nyomatékos és haladós, ha pedig kell, nagyon is gazdaságos. Városban simán el lehet vele járni 6-6,5 literes átlaggal százon (és a legrondább pesti dugóban sem ment 7,5 liter fölé az átlagfogyasztás), ha pedig kimentem az országútra, akkor kerek 4 literrel is beérte 100 kilométerenként. Így vegyes átlagban 5 literes fogyasztás jött ki (100 km-re vetítve) a tankolás után, amely érték bő egy literrel meghaladja ugyan a gyáriak ígéretét, de lássuk be hogy az életben ez nagyon szép érték egy ilyen dinamikus kis gombóctól (magyar „minőségű” gázolajjal).



Rátérve a parkolóradarok által támogatott parkoló asszisztensre, el kell mondani, hogy a Peugeot sorozatgyártásban eddig nem kínált ilyet, a rendszer ilyen módon ebben modellben debütált először, és azóta már elérhető a 2008-as crossoverben is, valamint az új 308-ashoz is rendelhető lesz! Működése – a vezető szempontjából – nagyon egyszerű és könnyen kiismerhető:
• aktiválni a műszerfal bal oldalán kell egy gombbal;
• majd a középkonzol érintő képernyőjén kiválasztani, hogy párhuzamos beparkolást vagy kiállást kérünk;
• beparkolásnál a helykereséshez az indexszel megadjuk az irányt (hogy jobb, avagy baloldalra pásztázzon), miközben a sebességünk maximum 20 km/óra lehet. Számos – régebbi – rendszer csak elég nagy helyet vesz számításba, olyanokat, amelyek jócskán meghaladják az autó hosszát (legalább 1-1,5 méterrel), de nem így a Peugeot 208, amelynek a hosszához mérten +60 centiméter is elégséges, azaz ha mértanilag középre tesszük majd az autót, ez mindössze 30-30 centiméter jelent elől is, és hátul is. Elég ügyes! (Sokan több éves rutinnal a hátuk mögött is megküzdenek egy ekkora helyre való beállással.)
Szóval lassan haladunk a parkoló autók mellett, és amikor az autó érzékeli a neki szükséges méretű helyet, hanggal és vizuálisan a központi kijelzőn jelez, majd átvéve a kormány tekergetése felett a hatalmat, de továbbra is nálunk hagyva a sebességváltó és a pedálok kezelését, max. 8 km/órás sebességgel bekormányozza magát a kiválasztott helyre, miközben az első és hátsó radarok folyamatosan jelzik a távolságot (szaggatott vagy folyamatos sípolással). Nagyobb helyeknél a tökéletes beállást egy manőverrel megoldja, ám ha tényleg kicsi a kiválasztott hely, és a plusz 60 centi környékén billegünk, nos akkor szinte folyamatosan jeleznek a radarok elől-hátul, és bizony adódhat olyan helyzet is, amikor mindkettő – izgatottan – sípol, hogy nagyon közel vagyunk, miközben az autó még nem parkolt be rendesen, azaz a manővert még nem sikerült befejezni az elvártak szerint. Ilyenkor többszöri korrekcióra is szükség lehet (előre/hátra araszolgatva), de bízhatunk benne, hogy megoldja.
• a parkolóhelyről való kiállásnál szintén meg kell adni az irányt (balra vagy jobbra), majd max. 5 km/órás sebességgel kikormányoz minket a „segédünk”, s amikor már nincs előttünk akadály, értesít a „küldetés” teljesítéséről, s azzal a lendülettel vissza is adja a kormánykerék tekergetésének a jogát, és már mehetünk is a dolgunkra.



Alapvetően tényleg ügyesen dolgozik az egész rendszer, de balgaság lenne azt hinni, hogy ez azonnali gyógyír lesz a parkolással mindeddig hadilábon álló sofőröknek, ugyanis ez is igényel némi megszokást és rutint, hiszen furcsa, hogy mégiscsak nekünk kell irányítani a gépet, miközben kivesszük a képletből az általunk való kormányzást, de folyamatosan kontrolálni kell az autó mozgását, figyelve a kijelzőre és a környezetünkre is. Ha mindezt begyakoroltuk, akkor már a forgalmasabb utcákban is használhatjuk, de az ismerkedés kezdetén inkább kis, szinte semmi forgalmú utcákat javasolnék. És felvetődik annak a kérdése is, hogy mit csinál abban az esetben egy kevésbé jól parkoló vezető és ez a rendszer, ha az autóhoz való visszatérését követően azzal szembesül, hogy időközben jócskán ráálltak mind elölről, mind hátulról. Rajtuk (ilyen esetben) majd olyan következő generációs parkoló herkentyű segíthet megnyugtatóbban, amelyik a 30 centin belül már nem csak folyamatosan sípolva jelez, hanem digitálisan centire pontosan is megadja a távolságot.



Az 5 ajtós 208-as legolcsóbb darabjai kicsivel 3 millió forint felett indulnak (részletek az újautó-keresőnkben), míg egy ilyen dízeles Allure változat 150 ezres kedvezménnyel 4.667.000 forinttól kapható. A tesztautó még ezen felül is kapott számos szimpatikus extrát az opciós listáról mintegy 600.000 forint értékben: gyári – érintőképernyős – navigációt, panorámatetőt, ülésfűtést, metálfényt és persze a City park parkolóautomatát (amelynek az ára nem is olyan vészes: 145.000 forint). Így ez a segédegység mindössze 90.000 forinttal drágább, mintha 55 ezerért csak a tolatóradart kérnénk. Mindent összeadva, ez az autó így papíron jóval 5 millió fölé megy árban, de talán ügyes alkuval valahol 5 millió környékén is nyélbe üthető az üzlet, az pedig ezért a csomagért nagyon versenyképes ajánlat!



Összegezve:

Bár nem feltétlenül a kisautók az én legnagyobb kedvenceim, de a Peugeot 208, főleg ebben a motor, sebességváltó és felszereltség összeállításban továbbra is nagy kedvencem. Őszintén bevallom: nekem nagyon bejön az egész, úgy ahogy van! Szép a formája, ötletes az utastér kialakítása, jó a helykínálata és kényelme (amely hosszabb úton is vállalható, sőt a csomagtartója is bőven pakolható ebben a kategóriában).

Különösen kedvelem:
• a kellően erőteljes, de mégis takarékos motorját;
• a remek vezethetőségét és a vezetőt körbeölelő mutatós és ergonomikus kialakítását;
• a panoráma üvegtetőt, és a belső fényeket.

Ami talán nem annyira jön be, hogy a futómű elég hangosan tudatja az úthibákat, valamint a műszerek feletti árnyékoló fényes pereme sem a legjobb megoldás, ragyogóan vakítóan tud rajta csillogni a nap fénye bizonyos napszakokban, de borult időben már hibátlan.

Adatok:

Peugeot 208 Allure 1.6 e-Hdi Park Assist