|
 Utcát neveztek el róla Sindelfingenben – ahol a Mercedes-Benz központja is található –, a Michigan állambeli Dearnbornban pedig – e városban van a Ford Motor Company főhadiszállása – az Autókonstruktőrök és Feltalálók Dicsőségcsarnokában külön termet rendeztek be találmányainak bemutatására. Bőven van mit a látogatók elé tárni, hiszen Barényi Béla nevéhez mintegy 2500 autóipari szabadalom kötődik.
Barényi Béla 1907-ben született az alsó-ausztriai Hirtenbergben Barényi Jenő alezredes, a pozsonyi katonai akadémia matematika-rajz tanára, valamint az osztrák gyáriparos családból származó Maria Keller fiaként. Miután a családfő az I. világháborúban Bukarest mellett elesett, az anya fiával együtt Bécsbe költözött. A járművek és általában a műszaki dolgok iránt érdeklődő fiatalember a korabeli Európa egyik legrangosabb felsőoktatási intézményében, a Bécsi Műszaki Főiskolán folytatta felsőfokú tanulmányait. Már itt, a diplomája megszerzése előtti évben, 1925-ben elkezdte kidolgozni egy olcsó népautóra (németül: „volkswagen”) vonatkozó terveit – tehát jócskán megelőzte mind Ferdinand Porschét, mind pedig Hans Ledwinkát, akik csak a ’30-as évek elején rukkoltak elő hasonló elképzeléseikkel. Barényi Béla 1929-ben publikálta is a népautó tervét, ám végül nem szabadalmaztatta azt. Furcsa módon a forradalmian újszerű, áramvonalas, a Járay-iskolát követő karosszériájú, központi csöves alvázas (ún. ponton-rendszerű), biztonsági okokból az első futómű mögé helyezett kormányművű kocsi ötlete nem keltett különösebb érdeklődést az autós szakmában – akkor figyeltek rá fel először igazán, amikor 1934-ben egy francia újságíró részletesen beszámolt Barényi népautójáról. Az akkoriban az ausztriai Steyerben, az Austro-Daimlernél dolgozó ötletgazda hivatalosan nem emelt kifogást az ellen, amikor a németek nagy lendülettel megkezdték a Ferdinand Porsche ötleteként bemutatott a Volkswagen propagálását, sőt akkor sem próbálta meg saját elsőségét bizonyítani, amikor 1948-ban ténylegesen elindult a „bogár” sorozatgyártása. Amikor azonban hamarosan két olyan könyv is megjelent, amelyben egyenesen elvitatták elsőbbségét, Barényi Béla igaza és jó hírneve védelmében pert indított, amelyet 1955-ben végül meg is nyert. Természetesen nem a pénzre ment ki a játék: a felperes mindössze 1 márkányi kártérítést követelt magának.
Anyagiak dolgában amúgy sem állt rosszul: 1939-ben felvették a Daimler-Benz AG-hez, amelynek vezetői – látva tehetségét, no meg azt a több mint 200 szabadalmat, amit addig bejegyeztetett – azonnal szabad kezet és anyagi forrásokat biztosítottak neki a fejlesztésekhez. Mindezt Barényi számos, a gyakorlatban is bevált ötlettel hálálta meg. Már a háború évei alatt hozzálátott a biztonsági gyűrődő zóna, a biztonsági kormányoszlop kidolgozásához, sőt már akkor felvetette a nyugalmi állapotban rejtett – így kevésbé balesetveszélyes és szélzaj-mentes – ablaktörlők ötletét is.
Mindez a gyakorlatba csak a háborút követően mehetett át. A nemcsak a frontális, hanem oldalirányú ütközésnél is összecsukló biztonsági kormányoszlopot – lényegében ma is ezt használja minden autógyártó – 1947-ben, az elöl-hátul gyűrődő zónákkal ellátott biztonsági utascellát pedig 1952-ben szabadalmaztatatta Barényi. A magyar mérnök biztonsági fejlesztései közül elsőként az oldalirányú ütközés esetén is megfelelő biztonságot nyújtó padlólemez került sorozatgyártásba 1953-ban – azt az autózás történetébe forradalmi önhordó karosszériájával bevonult Mercedes W120, vagy közkeletű nevén „Ponton” kapta meg. Gyűrődő zónákkal és biztonsági kormányoszloppal először az 1959-ben debütált Mercedes 220 S és 220 SE modelleket látták el. Barényinek köszönhető az is, hogy a Mercedes az összes többi gyártót megelőzve, már 1959-ben megkezdte a törésteszteket – igaz, tesztbábuk hiányában többnyire védőruhába öltözött mérnökök ültek a gőzrakétákkal felgyorsított, összetörésre ítélt autókban. Ugyancsak Barényi Béla, illetve a Mercedes akkori fejlesztési igazgatója, Hans Scherenberg érdemei közé sorolandó az aktív és passzív biztonság napjainkban is érvényes felosztása. A Barényi közreműködésével kifejlesztett, máig alkalmazott biztonsági megoldások közül kiemelkedik az 1969-ben szabadalmaztatott biztonsági fejtámla is.
Barényi Béla munkásságát természetesen nemcsak a Mercedes ismerte el, ahol 1972-es nyugdíjba vonulásáig főosztályvezetőként dolgozott, hanem általában az autós szakma és a tudományos élet is. Legjelentősebb kitüntetését, a Rudolf Diesel-aranyérmet 1967-ben kapta meg, de ezen kívül még számos rangos díjjal jutalmazták. A közlekedésbiztonság kétségkívül egyik legjelentősebb, legzseniálisabb alakja – akinek találmányai oly sokak életét mentették meg –1997. május 30-án hunyt el a németországi Böblingenben.
|
