AUTÓ
STAT

A kubaiak biztos örülnek annak, hogy Raul Castro engedett egy picikét az őket 1959 óta kínzó szorításon, és lehetővé tette számukra, hogy akár ötévenként új autókat vegyenek maguknak. Akik azonban attól félnek, hogy ezzel elvész a karibi ország utcáinak semmivel össze nem hasonlítható hangulata, azok nyilván nem fogadták kitörő örömmel a döntést. Turistaszemmel kétségkívül érdekes az ország amerikai oldtimerekből és orosz youngtimerekből álló autóparkja, amin valószínűleg legfeljebb maguk a kubaiak szeretnének változtatni, a tömegközlekedés azonban már más tészta.

Bármilyen kellemes emlékeket is csalogatnak elő a turistákból a málladozó amerikai nagyvasak és a trópusi klímát is vitézül viselő Ladák, azért buszozni nagy kihívás Kubában. A szó hagyományos értelmében vett buszokból ugyanis kevés közlekedik, mindenféle helyettesítő járműből viszont annál több. Ezek jobbára traktorok, vagy nyergesvontatók (camello-k, by Andorground), amelyek trélereit úgy alakították át, hogy akár egy csuklósbusznyi embertömeget is kényelmesen szállíthassanak. A kényelmest persze úgy értem, hogy a vontatót nem igazán érdekli, hogy embereket visz-e vagy hízósertéseket, meg se kottyan neki az a pár tonna. Az, hogy az utastér nem kimondottan erre a célra készült és alapvetően szükségmegoldás, már egészen más kérdés.

A tömegközlekedés szempontjából tehát mindenképp örömteli hír, hogy a bizarr járműpark végre modern buszokkal is bővülhet, mert szerintem az autó-matuzsálemekkel ellentétben ezekre a dögökre igazából a kubaiak sem büszkék...